04.18 Édeskömény (Foeniculum vulgare)

Édeskömény(Foeniculum vulgare)

https://www.egeszsegtukor.hu/gyogynoveny-lexikon/-deskomeny.html#illness

Az édeskömény (Foeniculum vulgare) a zellerfélék (Apiaceae, régebben Umbelliferae) népes családjából a Foeniculum növénynemzetség legelterjedtebb és legismertebb tagja.A növény fűszer és gyógynövény is egyben. Az édeskömény, mint növény a termesztése óta fokozatosan elkülönülő alfajokra osztható, így ide tartozik a közönséges édeskömény (F. vulgare var. vulgare), a római édeskömény (F. vulgare var. dulce) és az olasz édeskömény (F. vulgare var. azoricum). Egyéb elnevezése ánizskapor, fennel, ismert olasz neve finocchio.

Elterjedése, termőhelye

A Mediterráneumból származik, és már az ókorban ismerték és használták. A hosszú idő alatt számos termesztett változata, illetve alfaja alakult ki. Fő alfajai a F. vulgare var. vulgare (közönséges édeskömény), a F. vulgare var. dulce (római édeskömény) és a F. vulgare var. azoricum (olasz édeskömény) - ez legutóbbit szinte kizárólag a szárgumójáért ültetik, mert termése többnyire kellemetlen ízű. A közönséges édeskömény legfontosabb változata a F. vulgare ssp. capillaceum, az ún. "hajszerű édeskömény".Napjainkban a világ valamennyi, mérsékelt, illetve meleg éghajlatú vidékén termesztik - a legtöbbet Franciaországban és Bulgáriában, Magyarországon mintegy 1500 hektáron, elsősorban a közönséges édesköményt.

Melegigényes növény, és az elmúlt évezredekben elég jól alkalmazkodott a kontinentális éghajlathoz is. Magjai 6-7 °C-on kezdenek csírázni, de 18-20 °C az optimális. Virágzás és terméskötés idején 25 °C körüli hőmérsékletet igényel. Közepesen fagyérzékeny: a −8-10 °C-os hideget a közönséges édeskömény tövei még hó nélkül is jól átvészelik, az ennél hidegebbet csak hótakaró alatt. A római édeskömény kevésbé fagytűrő.Fényigényes, mert gyenge fényben, árnyékban virágzata alig fejlődik; megeshet, hogy a virágok magkötés nélkül hervadnak el. Félárnyékban, illetve szórt fényben mindenképp kevesebb magot hoz, mint a napon. Főzeléknek való változata az olasz édeskömény, valamivel kevesebb fénnyel is beéri.Vízigénye erősen változó: a csírázástól a virágzás kezdetéig, tehát az intenzív növekedési szakaszban sok vizet igényel - virágzáskor viszont a sok csapadék rontja a maghozamot, és később sincs szüksége sok vízre. Különösen az első évben érdemes öntözni, utána mélyre hatoló gyökérzete már ellátja vízzel.A legeredményesebben középkötött talajon termeszthető, de szinte bármin megél. A kötöttebb talajokat jobban szereti, mint a lazákat, de csak akkor, ha jó a vízgazdálkodásuk. Pangó vizes, nyirkos, hideg talajokon kipusztul.Bár zöldtömeget fejleszt, ehhez csak közepes mennyiségű tápanyagra van szüksége. A frissen trágyázott területeken gyökerei elrothadhatnak. A túl sok nitrogén gátolja a magkötődést és csökkenti a télállóságot. Kiemelkedően sok foszforra van szüksége.

Megjelenése

Évelő, ritkán kétéves növény. 30-40 centiméter hosszú, orsó alakú főgyökere kívül piszkosfehér, belül hófehér. Erősen elágazó, hengeres, finoman barázdált, kopasz, deresen kékeszöld színű szára 1-2 méter magasra nő meg. Többszörösen szárnyasan összetett levelei szórt állásúak. A levélnyél alapi része hólyagosan felfújt, kissé elálló hüvely, a felső végén a két rövid, csuklyaszerű hegy fülecskéhez hasonlít. A finoman szeldelt, ép szélű, kopasz és szétálló levélsallangok fonalasak. A 20-25 centiméter hosszú alsó levelek felépítése bonyolult; a száron felfelé haladva mérete csökken, egyre kevésbé tagoltak.

A lapos, kétszeresen összetett ernyősvirágzat mindig a szárak végén nő; alatta gallér- vagy gallérkalevél nem fejlődik. Az öt zöld csészelevél jelentéktelen, keskeny szegéllyé redukálódott. Az öt apró, sárga sziromlevél szabadon áll, az ugyancsak öt porzó a sziromlevélszint fölé emelkedik. Termése nagyon hasonlít a kaporéhoz, de nagyobb annál. A hengeres, nem szárnyalt termés a két termőlevél összeforradásából keletkezett, alsó állású magházból fejlődik ki. Az 5-8 mm hosszú, zöldesbarna vagy zöldessárga termés két vége elkeskenyedik. A termés könnyen kettéválasztható két, laposan domború résztermésre: ezek öt-öt bordája közül a hasi oldalon levő kettő erősen kiáll. A többrétegű termésfal összenőtt a maghéjjal. A mag belső tápláló szövetében (endospermium) a csíra zsíros olajokból és aleuronszerekből táplálkozik. A közönséges édeskömény termése csípős és kissé édeskés ízű, fűszernek ez a legjobb. A római édeskömény termése a legédesebb; ez egyáltalán nem csípős.

Hatóanyagai

A termésekben a 2-5% illóolajon kívül sok zsíros olaj, fehérje és cukor van. Az illóolaj fő komponense az édes transzanetol (50-70%) és a kesernyés, kámforos ízű alfa-fenchon (< 50%). Tartalmaz szafrolt és van benne egy kevés metilkavikol is. A római édesköményben 10-30%-kal több az anetol, mint a közönséges édesköményben. Illatát az ánizsaldehid adja, ami miatt igen hasonlít az ánizséhoz.Egyes indiai fajták illóolaj-összetétele jellegzetes, mert nem tartalmaznak anetolt. Nemcsak a termésben van illóolaj, hanem az egész növényben: a gyökérben 0,6%, a szárban és a levélben 1-1,5%.

Felhasználása

Tárolni csak egészben szabad, mert még így is gyorsan csökken az illóolaj-tartalma.Íze és illata az ánizsmaghoz hasonlít. Magjait levesekbe és halételekbe főzik, a gumóját lereszelik, és a káposztasalátához adják.A római édeskömény termése a fehér üröm és az ánizs mellett az abszint fő ízesítő anyaga.

Gyógyhatása

Étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó, tejszaporító hatású. Egyik legjobb erjedés- és puffadásgátló gyógynövényünk. Gyakran adják együtt hashajtó drogokkal, hogy kivédje vagy enyhítse a hashajtó által okozott görcsöket.Felhasználható még késő, rendszertelen menstruáció kezelésére is. Aktiválja a női hormonokat, és ezzel enyhítheti a klimax tüneteit. Jobb hatást érhetünk el, ha az édesköményt cickafarkkal és komlóval kombináljuk. A késő menstruációnál 10 nappal annak ideje előtt kezdjük inni az édeskömény teáját, és utána rendszeresen, minden nap fogyasszuk azt.