05.25 Sárga gévagomba
(Laetiporus sulphureus)

Sárga gévagomba
(Laetiporus sulphureus)
https://erdokert.hu/2014/04/26/sarga-gevagomba-laetiporus-sulphureus/
26ÁPR 2014
A Sárga gévagomba egy tavasztól őszig megtalálható, látványos megjelenésű taplógombafaj. Általában két fő termőideje van egy évben: május-június, illetve szeptember-október. Termőtestei 10-40 cm nagyra is megnőnek, és már messziről észrevehetők a fák törzsén. A termőtest csak fiatalon fogyasztható, később már sem az állaga, sem az íze nem teszi fogyasztásra alkalmassá.
A Sárga gévagomba az egyik legváltozatosabb módon elkészíthető gombafaj, és mivel nincs "gombaíze", illetve kisütve pl. a csirkehúshoz hasonló, ezért olyanok is szívesen fogyasztják, akik egyébként a gombát nem szeretik. Kissé savanykás íze miatt felhasználás előtt érdemes 1 órára tejbe áztatni, majd 5-20 percig előfőzni (leves, pörkölt készítése esetén az előfőzés nem szükséges)
Receptlinkek
- Rostonsült gévagomba
Felhasználása a gyógyászatban
(forrás 2: https://www.fodiattila.hu/?p=442; Fődi (2013): Gombák az egészség szolgálatában 5. In: Javaslap, 2013. XVI. évf. 1. (134.) szám. pp. 164-168.)
Fő hatóanyaga: poliszacharidok (ß-glükánok, pl. laminaran, fukomanno galaktán), LSL (egy fajspecifikus lektin, azaz cukorhoz kötődő fehérje), triterpenoid vegyületek, antioxidáns hatású vegyületek (kvercetin, kempferol, (+)-katechin, p-kumársav, galluszsav, kávésav, klorogénsav), sárga színanyagok (különböző laetiporsavak)
Felhasznált részek: termőtest, micélimkultúra és ezek vizes/alkoholos kivonatai.
Átlagos tápérték (100 g száraz gomba): fehérje: 11,9 g, zsír: 5,85 g, szénhidrát: 64,9 g, nyersrost: n. a., energia: 360,00 kcal
Főbb hatások: a vörösvér-testek feloldódását (haemolysis), illetve a vörösvér-testek összetapadását (agglutinatio) gátló, immunmoduláns, vércukorszint-csökkentő,
antioxidáns.
Hwang és Yun (2010) a gomba micéliumkultúrájából elkülönített (extra celluláris) poliszacharidok vércukorszint-csökkentő hatását vizsgálták olyan patkányokon,
melyeket sztreptozotocinnel tettek cukorbeteggé. A vizsgálat során 6-6 egyedből álló csoportokat hoztak létre. A 4 csoport tagjai (2 csoport egészséges,
2 cukorbeteg egyedekből állt) eltérő hatóanyag tartalmú oldatot kaptak: placebót (0,9%-os sóoldatot) vagy 200 mg/testsúlykg poliszacharid tartalmú oldatot.
Vizsgálatuk megmutatta, hogy a micéliumkultúrából nyert poliszacharid szájon át adagolva eredményesen növelte a patkányok inzulintermelő sejtjeinek számát, valamint a meglevő sejtek inzulinelválasztását.